Tegnap Norcival elmentünk járni egyet a Kőhegyre. Szerencsére sokkal jobb idő volt, mint szombaton, és többnyire melegen sütött a nap. Már nagyon rég elszerettem(ünk) volna menni kirándulni, szóval épp ideje volt.
Az út békésen kanyargott. Végre zöldbe borultak a fák, bokrok. Egy megváltás volt köztük sétálni. Rengeteg virág hajladozott az aljnövényzet között, alig győztem lefényképezni őket. Mindig ez van: látok egy szép virágot, és rögtön le akarom kapni. Pedig a virágos képek sajna sokszor nagyon tucatképek. De nem tudom mégse kibírni...
Érdekes, hogy sárga és fehér virágot piszok sokat láttunk. Lehet, hogy ezek a színűek hamarabb nőnek ki, ki tudja:)
De most komolyan, hogy tudnak emberek úgy elmenni egy gyönyörű virágzó rét mellet, hogy rá se néznek? Olyan sokan vannak így...Én meg nem tudok betelni a látvánnyal. Azt hiszem, ez a baj az emberekkel. Nem veszik észre a részleteket. A szépséget. Lehet, hogy nyálasan és sablonosan hangzik, de így van és kész. Slussz-passz.
Végül csak felértünk a hegy tetejére, és nagyon csúcs látvány fogadott minket. Persze a képeken feleannyira sem "jön át", sem a fíling, se semmi. Sajnos.
(aprócska eltaposható házikók, ehehehe)
És itt van a buggyant vigyori-fejem, a szokásos clinteastwood szememmel:P Norciról is akartam berakni képet, de rettenetesen meg lett tiltva 8D
(amúgy fogalmam sincs, minek örülök úgy)
Ahh, olyan jót tett a kis kimozdulás. Egész feldobja az embert, hogy nem a négy fal között rohad végre. Mindenkinek ajánlom, ha belefér az idejébe!8)
¤¤¤
De jók lettek a képek!8D
VálaszTörlésJa ahhoz képest milyen kis naiv gépem van...8)
VálaszTörlés