Éjszakai életkép

Buborékok

Mit láttok?

...Ezt kérdezem tőletek. Ugyanis amikor megmutattam pár embernek e képet, mindenki azt kérdezte, ezzel milyen érzelmet szeretnél kifejezni?
Én meg nem tudom ezt ilyen egyértelműen megfogalmazni, sokkal összetettebb annál.
Szóval arra lennék kiváncsi, ha egy szóval meg kéne mondanotok, milyen érzelmet fedeztek fel benne először, mi lenne az?

¤¤¤

Átbillenés

Mostanában furcsán alakul a viszony köztem és az éjszaka/alvás között. Mivel gimi már nincs, se egyéb elfoglaltság ami miatt időre kéne felkelnem, nem nagyon tart vissza semmi attól hogy későn feküdjek le. Egész érdekes folyamat, ahogy a tested kezd átállni az 'éjszakai üzemmódra'. Délután kelsz fel, elszürcsölöd reggeli kávédat, hat körül ebédelsz, és 10 körül nem érted miért van már sötét. Amikor éjfél közelében tétlenül nézel körbe: nem sok embert lehet ilyenkor kihívni vagy felhívni. Éjszaka az utca is egészen más. Nemrég amikor fél 2 körül kimentem a korzóra beszélgetni, meglepődtem mekkora csend van mindenhol. Úgy képzeltem hogy egy városban tökmindegy milyen késő van, mindig van egy kis alapzaj. (Valószínüleg ez csak az igazi nagyvárosokban érvényes.)
Nekem mondjuk tetszett ez a szokatlan csend, szerintem abszolút megnyugtató. Ahhoz a csendhez tudnám hasonlítani, amit egyszer egy szlovákiai hegyen egy fenyvesban hallottam. Na mindegy, nem ez a lényeg. Hanem az álmok.
Érdekes hogy ilyen "rendszer" mellett egészen másmilyenek az álmaim. Hogyan is tudnám jól leírni...talán egy merüléshez hasonlítanám őket. Nem egy suhanás, egy színes emlékkép. Nem. Felébredsz, és úgy érzed mintha mélyvízből merültél volna fel. A fejed nehéz és zsong az álmoktól. A másik furcsaság az, hogy ezek az álmok annyira valósághűek, hogy néha komolyan el kellett gondolkodnom az utóbbi időben, hogy ez vagy az tényleg megtörtént-e vagy csak álmodtam. Nagyon becsapósan viselkednek, mert sokszor egy tényleg megtörtént párbeszédre, cselekményre épülnek rá, ezért nehéz eldöntenem hogy amire emlékszem azt csak az álmom adta-e hozzá vagy nem.
Viszont asszem már itt az ideje regenerálódnom, és visszabillentenem magamat. Nem jó ez.



Na persze itt még nem tartok.

¤¤¤

This is your life

Földre szállt angyal

Vannak még angyalok.

Nyári nagytakarítás

Most, hogy kicsit nyugodtabb időszakba jutottam, volt már rá időm hogy a lassan fejemre növő rumlikupacot feloszlassam a szobámban.

A küldetés a következő volt:

• elpakolni az asztalomról hogy tudjak rajta rajzolni
• elpakolni a deguketrec előtti székről, és a széket is likvidálni
• rendbe tenni a könyvespolcaimon tornyosuló képregényeket és könyveket
• helyet találni egy csomó új bigyómnak
• száműzni örökre a matekos cuccaimat
• visszarakni a tokjaikba a százezer cd-t és kazettát
• végül kiüríteni a szemetes kosaramat (sosem tudom rávenni magamat)

Az elszántság oka előttem is ismeretlen, mindenesetre ideje volt. A székről, asztalról, polcokról egész könnyen elpakoltam. A problémaforrás az volt, hogy szülianpomra meg minden felől szereztem csomó új cuccot, amit nem tudtam hova rakni. Ezért mindig csak egyik vízszintes felületről átraktam a másikra. Ami persze nem megoldás 8)

Szóval gondolkodtam hogyan szabadíthatnék fel helyet, és végül úgy döntöttem hogy az akvárium alatti régikupacot bontom meg...Ott olyan dolgok voltak, amiket még gyerekkoromból hagytam ott. Különböző játékok, pokémonos kártyák, üveggolyók, és sokszor olyan cuccok is amik fogalmam sincs mik.

Elég fura érzés volt kinyitogatni a különböző dobozokat, és felesleges mütyürök hadát felfedezni benne. Abszolút látszott belőlük az, hogy egy gyereknek mennyire más számít.

A végén egész szépen összeraktam minden rajzos cuccomat, kiszelektálva, perfekten. Most minden olyan szabályos és összefogott...az más kérdés meddig 8)

És belegondoltam hogy tulajdonképpen most tüntettem el a szobámból a kisgyerekkorom utolsó foltját is.

¤¤¤

Aranytorony