Állatkert

 Tegnap hosszú idő után elmentem Krisztivel állatkertbe.
Már nem is emlékszem mikor voltam utoljára, pedig mindig nagyon szerettem.

A zsiráfok ijesztően hajoltak fölém. Melletük (alattuk) nagyon hamar picinek és jelentéktelennek érzi magát az ember.

A fekete hattyúk hanyag eleganciával ringtak a vizen. Azt hiszem, ők még szebbek mint a fehérek.

A kígyók szúrós tekintettel méregettek. Valamiért én sose féltem/ undorodtam a kígyóktól, szerintem van bennük valami megkapó.

A gekkók könnyedén feltapadtak az üvegre, ügyet se vetve a gravitációra.

A mosómacik hatalmas bociszemekkel kuncsorogtak zoo csemegéért. Nagyon bírom őket, kár hogy errefele nincs egy szál se. (Ahol őshonos meg már kb. kártevőnek számít...)

 Na és persze végül nem lehetett kihagyni az Állatsimogatót. A felhozatal a szokásos: pofátlan-pimasz kecskék minden mennyiségben 8)  
Mondjuk én úgy emlékszem hogy amikor legutóbb itt jártam, birkák meg egyebek is voltak, de mindegy. A legcukibbak ezek a kis pár napos gidácskák voltak, akik elkülönítve heverésztek.

Mindenesetre igazán jól éreztem magam, bár kár hogy a Tengerimalac Városban nem volt kint túl sok malac a rosszabb idő miatt...  Őket majd legközelebb lekapom:)

¤¤¤

Komótos Napok

 - Na, mostmár tényleg mennem kell. Már mindjárt reggel és nekem még rengeteg dolgot el kell intéznem.
 - Nem maradhatnál még egy kicsit? 
 - Nem lehet. Sietek.
Azzal felkapta zöld köpenyét, kieresztette szárnyait, és eltűnt a messzi égen.
Egy ideig még néztem utána, majd tovább aludtam.

¤¤¤

PUF - Bál

A bál

A fiúk a lányokkal táncolnak reggelig
Gyerünk, kedves, mutassuk meg nekik!
A világ a szolgám, az én szívem szabad
Gyerünk, kedves, most mutasd meg magad!

Hány évig tart még a nyár?
A szívünkben örökké talán
Hány évig tart még a csók
Az arcunkon, ami sohase volt?

Mutasd meg nekik, hogy mi az az élet
Veled táncolni sohasem félek
Szorítsd a testem, ha érzem, hogy fáj...
Királynõ vagy, de én a Király!

Hány évig tart még a nyár?
Nem volt, nem lesz soha talán!
Hány éjjel áll még a bál?

Amíg az élet majd idetalál...

Kezdődik

 Íme a kép amin az utóbbi időben dolgoztam.Újabb Felhővándoros festmény, némi ars poeticus jelleggel meghintve.
 Katt a képre!    / sajnos elég szar a képminőség, de nem tudtam jobbat fotózni:( /

¤¤¤

Small Worlds

Hosted by Daily Free Games

Újabb érdekes játék.
A zene szintén megkapott, ráadásul nem tudok szabadulni az atmoszférától amit megteremtett.
Elég melankólikus, és a grafika is különös.

Coma

Ilyen játék kéne több!
Próbáljátok ki, öt perc alatt ellazít. És a zene is marha jó.

Coma

Online Games

Cows & cows & cows

A világ legegyszerűbb dolgából is lehet jó videót csinálni. Íme egy überszürreális agymenés!

Hangok a fejedben

 Bizony, már tényleg létezik! Ezt a cikket még régebben találtam, és nagyon tetszik az ötlet, amely szerintem egyben ijesztő is.

 Egy Connecticut-i tudós olyan programot csinált, amivel feltérképezhető az egészséges és a beteg agy működése. Az agy hullámainak minden kis részéhez külön képet, színt és dallamot rendelt hozzá, így megfigyelhetőek az eltérések a normál és a skizofréniás emberek közt.
 Szerintem a dallam, amit az agy "előállít", kifejezetten kellemes, habár nincs benne ismétlődés vagy ilyesmi, mégis harmónikus. Brr!

Komolyan, én ezt szívesen hallgatnám csak úgy is. Titeket nem emlékeztet kicsit a kalimba hangjára?

teljes cikk

¤¤¤

Rájuk jár a rúd

Super thunderstorm at Athens, Greece from Chris Kotsiopoulos on Vimeo.

Görögországban nemrég szupervihar tombolt. Egy fotós Athénban fél óra alatt 51 villámot kapott le, ami elég szép teljesítmény...Ráadásul ha megnézitek látszódik a képeken hogy valamelyik nem is olyan messze csapott le a fényképezőtől. Wow!

Big Bang - Big Boom

BIG BANG BIG BOOM - the new wall-painted animation by BLU from blu on Vimeo.

Esti gondolatok

 Mostanában elkezdtem esténként eljárni biciklizni. Sokkal kényelmesebb ugyanis, mint nappal. Az utak és a járdák szinte üresek, szabadon  száguldozhatok bármerre.

 Általában  csak cél nélkül tekerek oda-vissza.  Azonban rájöttem hogy végeredményben valahogy mindig a város határmezsgyéjére lyukadok ki. Oda, ahol véget érnek a házsorok, és elkezdődnek a mezők. Éjszaka hihetetlen jó ott állni szemben a mezővel, belélegezni az esti virág- és fű illatot. Plusz a csillagok is jobban látszanak. Szóval tökéletes az összhang. Csend és nyugalom.

 Egyszer  arrafele álltam meg, ahol Pannóniatelep véget ér, és utána csak a hévet látni keresztülfutni a mezőn. Nagyon szeretek így magamban üldögélni.
Eszembe jutott egy ismerősöm, aki tipikusan minden ilyesmitől tart és fél. Fél egyedül lenni, fél kimenni este az utcára, satöbbi satöbbi. Egyszer ő kérdezte tőlem, hogy nem félek egyedül bicajozni éjjel? Pláne megállni az elhagyatott részeken. Én meg teljes természetességgel mondtam neki, hogy nem, miért kéne félnem? Mitől?

 Na persze aztán felsorolt egy egész csomó mindent, ami történhetne. Fura, de valahogy ezek egyáltalán nem izgatnak. Úgy érzem, hogy itthon vagyok, ismerős minden felé, baj nem lehet.

 Pedig nyilván lehetne. Amikor ott ücsörögtem és ezen gondolkoztam, arra jutottam, hogy ez így teljesen abnormális. Mármint hogy a természetben, -mondjuk úgy "állatvilágban"- az állatoknak elsősorban nem a saját fajtársaiktól kell tartaniuk. Persze örökké vetélytársak egymással, de alapvetően a náluk erősebb, táplálkozási szinten magasabban lévő többi állattól félnek. 

 Na és itt a lényeg. Az ember olyan szintre jutott, amikor saját fajtájától kell tartania. A mi kommunikációnk majdnemhogy a legkifejezőbb, legfejlettebb az állatok közül, a civilizációnk mégis egymást tartja sakkban. Nem hogy jobban megértenénk a másikat vagy valami. Nem. Mert amikor valaki fél este kimenni az utcára, ma már nem a vadállatoktól, vagy esetleg a természet veszélyeitől fél. Hanem elsősorban a többi embertől. Ők a potencionális veszélyforrások. És ez a szörnyű.

¤¤¤

Volt no.1.

Nos visszatértem a Voltról...

Zúzott mint az állat! 8)