világos sör
vörös bor
fehér bor
tequila
whiskey
vodka
vodkatonik
szaké
margarita
pinacolada
Na, kinek melyik tetszik a legjobban? Nekem a fehérbor, a pinacolada, és a vodkatonik. 8)
vörös bor
fehér bor
tequila
whiskey
vodka
vodkatonik
szaké
margarita
pinacolada
Na, kinek melyik tetszik a legjobban? Nekem a fehérbor, a pinacolada, és a vodkatonik. 8)
...nem vagy egyedül, valaki egész éjjel hallgat.
Engem már kiskoromtól fogva érdekeltek az "űrös" dolgok. Na persze ez annyiban merült ki, hogy volt pár gyerekeknek szánt mesekönyv-szerűségem, ami nagyon az alapokat tartalmazta. Hát nyilván, mivel nem sokat fogtam volna fel belőle. (Az is elég sokára esett le, hogy a 'bolygó' szó a bolyongónak egy alakja. Előtte azt hittem csak egy szó és kész. )
Ez az érdeklődés fennmaradt, és asszem tökéletesen megnyilvánul pl. a sci-fi szeretetemben, meg egyebekben is. A csöpp kis probléma az, hogy érteni viszont annyira nem értek hozzá. Nem annyira, amennyire jó lenne. Sajnos a reáltantárgyakból menthetetlenül reménytelen vagyok, a matek még megyegetett időnként, de a fizika meg a kémia (ááá) maga volt a tökéletes szürke homály. Pedig engem amúgy érdekelne, mármint nem mondom azt a hozzá-nem-értésem miatt élből, hogy áááhh hülyeség az egész.
Volt egy élményem viszont, ami elég mélyen megérintett. Még picibb koromban, kábé 13-14 lehettem, valaki (köszi Klári) mutatott nekem neten egy hangfelvételt. Az űrben mászkáló sugarak (mindenféle fajta) át lettek konvertálva vagy mi, a lényeg hogy hanggá alakították át őket, hogy a mi fülünk is hallja.
Egészen elképesztő volt. Nem csak a hang maga, hanem hogy ez nem a Földről, hanem azon kívűlről jön. Igazából kicsit ijesztő volt ez nekem akkor.
Mostanában megint elkezdtem hallgatni ezeket a felvételeket, amiket a NASA csinált. Általában a Voyager vette fel őket, amikor elhaladt egy bolygó mellett. Azt ajánlom, tekerjétek fel a bass-t éa treble-t, és jól hangosítsátok fel. Úgy jön ki igazán a hangja, a rezgései.
Először nézzünk egy válogatást, több helyszín felvételeiből:
És végül anyánk, a Nap. Vigyázzatok, ez már hangos! A csillagok égése egészen más, mint a bolygók nyugodt keringése.
Íme hát kész lészen a kép. Ez az első ilyen jellegű, nagyobb méretű képem (eddig sokkal kisebb volt az összes), és igazából egész boldog vagyok az eredménnyel. Szóval most erre a műfajra ráfekszem, és kicsiszolgatom itt ott.
Na és a kérdés: "Mi a címe? " Nos, ez egy kifejtésre váró válasz.
A címe: Lin Len Látéj
Igen, tudom hogy nincs értelme a szavaknak. Itt jön a kis elméletem. Szóval a lényeg az, hogy én a magam képalkotási módjait két felé osztom:
1: Mikor a először a cím fogalmazódik meg a fejemben, tehát tulajdonképp a téma az ötlet, amit valahogyan kivitelezek.
2: Mikor a kép színeit, a formákat és elrendeződéseket, az érzetét 'látom meg', és megcsinálom cakk-pakk.
Na, és a 2-sel van a probléma. Ugyanis valami címet muszáj adni a képnek, mert azt mindenki elvárja, + tényleg nehéz lenne úgy behatárolni később, mikor már több címtelen is van. És eszem ágában sincs olyanokra vetemedni, hogy "Cím nélkül" legyen a címe, mert attól kiborulok.
A baj az, hogy mivel én "érzésre" csináltam az ilyen kettes típusú képeket, nem nagyon tudom, és nem is nagyon szeretném megnevezni őket egy címmel, mivel a cím egy túl konkrét dolog. Nagyon meghatározná, hogy mi van a képen, plusz azt szeretném, hogy az emberek nézegessék, ízlelgessék a képet, és ne az legyen, hogy "Hát ez meg mi a franc, ja, a címe az hogy Nap, akkor ez egy nap csak hulla elvontan".
Szóval ezen jó sokat agyaltam. Aztán (talán valami baráti sugallatra, már nem emlékszem) rájöttem, mi a tökéletes megoldás. Mivel ezek a képek "érzésre" születnek, a cím is egyfajta utóérzet lesz. Olyan betűkkel és tagolással, ami nekem tetszik, függetlenül a szavak értelmétől. Engem amúgy is érdekel mint téma a szavak és betűk hangzása, harmóniája, stb. stb. És már kitapasztaltam, mik a kedvenc betűim. Igen, vannak olyanok 8)
Szóval ez van. A címnek úgy nincs értelme. De nekem tetszik, és így már nincs ezzel problémázás. Hurrá! :))
¤¤¤