Monkey Bee

by Jamie Hewlett
http://www.monkeyjourneytothewest.com/

¤¤¤

Reggel

Ma reggel végre az én ablakomon is besütött a Nap. Ez ritkán fordul elő, a lakás fekvése miatt. Most viszont fényben úszott az egész szobám.

Boldog Karácsonyt!

Nektek, és mindenkinek8)






















picture by Tim Burton

http://www.aniboom.com/animation-video/389977/SANTAMAN---Part-1-of-3/

Jesus Christ Superstar

Ha valaki eddig még nem látta, feltétlenül nézze meg!
¤¤¤

Egy nap

Na igen

Bp., Margit körút

Tábla

Stanislaw Lem: Kiberiáda- A fehér halál II.

Metamerik az aurigének leszármazottja volt, akiket senki sem látott, és csak annyit lehetett tudni róluk, hogy amikor pusztulással fenyegették őket bizonyos rettentő lények, amelyek rákaptak az űrhajózásra, és elhagyták értük hazai napjukat, az aurigének minden tudásukat meg élni vágyásukat mikroszkopikus atomcsírákba zárták, s ezekkel termékenyítették meg Aragéna sziklás földjét. Azért adták neki ezt a nevet, mert sajátjukra emlékeztet, de soha nem tették páncélos lábukat a bolgyó szikláira, nehogy nyomára vezessék kegyetlen üldözőiket; elpusztultak mind egy szálig, és csak az vigsztalta őket, hogy ellenségeik, akiket fehéreknek vagy sápadtarcúaknak neveztek, nem is sejtik: nem érték el, hogy az aurigéneknek irmagjuk se maradjon. Az interitek, akik Metamerikból keletkeztek, nem tudták azt, amit ő tudott rendkívüli származásáról: az aurigénekszörnyű végének és az interitek keletkezésének története egy fekete vezúvi őskristályban állott megírva, és ez a kristály a bolygó magjában rejtőzködött. Annál jobban ismerte a történetet a király, és egy pillanatog sem feledkezett meg róla.
A köves, mágneses talajból, amelyet a derék építőmesterek a föld alatti birodalom növelése közben kitermeltek, Metamerik abroncsokat készíttetett, s azokat kidobták az űrbe. Pokolkarikákként keringtek a bolygó körül, senkit sem engedtek a közelébe. Az űrhajósok tehát elkerülték ezt a vidéket, amelyet Fekete Csörgőkígyónak neveztek, mert az óriási, keringő bazalt- és porfírtömbök folyton összeütköztek, s ilyenkor egész meteroáram keletkezett, innét eredt mindaz a sok üstökösfej, bolida és aszteorid, amely teleszemeteli az egést Skorpió-rendszert.
A meteorok kőesője persze Aragéna földjére is hullott, szüntelenül bombázta és barázdálta, a becsapódások tűzkútjai nappallá változtatták az éjszakát, a porfelhők pedig éjszakává a nappalt. De a legkisebb remegés sem jutott le az interitek országáig; és ha bárki megközelítette volna a bolygót, nem lát egyebet, ha ugyan hajóját a sziklaörvények már addig szét nem zúzzák, mint egy kráterlyuggatta kőgolyóbist. Az interitek gondoskodtak róla, hogy a föld alatti birodalomba vezető kapuk se különbözzenek holmi sziklahasadéktól.
Évezredeken keresztül senki sem tette a lábát a bolygóra, de azért Metamerik egy pillanatig sem engedett a szigorú éberségéből.
folyt. köv.

Út

Szalagavató után fáradtan, de boldogan sétáltam hazafelé. Az úton senki sem volt sehol. Késő volt már, és zúgott a csend.

Órámra pillantottam. Éjfél. Szalagavatóm volt. Tizenkettedikes vagyok, és itt vagyok. Valahogy minden olyan hihetetlennek tűnt.

Felnéztem az égre. Egyszerre tekintett vissza rám a Hold, és a mesterséges Fény. Álarcokat hordunk, helyettesítünk. Tizenkettedikes vagyok. Atyaég.

¤¤¤

Please, please me

Emberek, ne haragudjatok. Tudom, hogy már időtlen idők óta nem blogoltam. De egyszerűen nincs rá időm, energiám. Pedig lenne is mit kirakni. De egyszerűen kivagyok fizikailag, testileg, lelkileg, mindenhogy.
Mg egy kicsit regenerálódok. Oszt jövök.
Addig is:


Uff. Adjatok egyet.
Kéne egy hattttalmas ölelés=(
Uff.

Four Tet - Unspoken

Szalagavató

Na, ezen is túlvagyok. Amúgy ahhoz képest hogy mire számítottam sokkal simábban ment minden. Tevőlegesen nem rontottam el a keringőt, és sikerült nem hasra esnem a magassarkú cipőkben.... Mondjuk a nagylábujjam a szalagtűzés óta zsibbad.
Nagyon furcsa érzés volt ott állni abban a hatalmas térben, középen, úgy hogy mindenki minket nézett. És hihetetlenül hosszúnak tűnt az a sok beszéd, amit az igazgató meg a diákok felolvastak nekünk. Csak a szokásos, "ne térj le az útról, st. stb." szöveg, de végülis enélkül nem lenne igazi iskolai ünnep. Nekem kábé egy másodperc volt, amikor egészen elérzékenyültem, különben végig vidám voltam8)
És még így a végére: amikor mentem haza, valamiért azon gondolkodtam, hogy milyen jó hogy mikulás idén vasárnap van, mert akkor egész reggel tudok mikulásozni. Gondoltam, milyen kár, hogy jövőre viszont hétfőn lesz. És akkor bevillant, hogy tökmindegy, jövőre milyen nap lesz, mert már nem gimibe fogok járni, és ha akarok, nem megyek majd be.
És akkor éreztem először igazán az egyetem előszelét¤¤¤