2009. december 12., szombat

Stanislaw Lem: Kiberiáda- A fehér halál II.

Metamerik az aurigének leszármazottja volt, akiket senki sem látott, és csak annyit lehetett tudni róluk, hogy amikor pusztulással fenyegették őket bizonyos rettentő lények, amelyek rákaptak az űrhajózásra, és elhagyták értük hazai napjukat, az aurigének minden tudásukat meg élni vágyásukat mikroszkopikus atomcsírákba zárták, s ezekkel termékenyítették meg Aragéna sziklás földjét. Azért adták neki ezt a nevet, mert sajátjukra emlékeztet, de soha nem tették páncélos lábukat a bolgyó szikláira, nehogy nyomára vezessék kegyetlen üldözőiket; elpusztultak mind egy szálig, és csak az vigsztalta őket, hogy ellenségeik, akiket fehéreknek vagy sápadtarcúaknak neveztek, nem is sejtik: nem érték el, hogy az aurigéneknek irmagjuk se maradjon. Az interitek, akik Metamerikból keletkeztek, nem tudták azt, amit ő tudott rendkívüli származásáról: az aurigénekszörnyű végének és az interitek keletkezésének története egy fekete vezúvi őskristályban állott megírva, és ez a kristály a bolygó magjában rejtőzködött. Annál jobban ismerte a történetet a király, és egy pillanatog sem feledkezett meg róla.
A köves, mágneses talajból, amelyet a derék építőmesterek a föld alatti birodalom növelése közben kitermeltek, Metamerik abroncsokat készíttetett, s azokat kidobták az űrbe. Pokolkarikákként keringtek a bolygó körül, senkit sem engedtek a közelébe. Az űrhajósok tehát elkerülték ezt a vidéket, amelyet Fekete Csörgőkígyónak neveztek, mert az óriási, keringő bazalt- és porfírtömbök folyton összeütköztek, s ilyenkor egész meteroáram keletkezett, innét eredt mindaz a sok üstökösfej, bolida és aszteorid, amely teleszemeteli az egést Skorpió-rendszert.
A meteorok kőesője persze Aragéna földjére is hullott, szüntelenül bombázta és barázdálta, a becsapódások tűzkútjai nappallá változtatták az éjszakát, a porfelhők pedig éjszakává a nappalt. De a legkisebb remegés sem jutott le az interitek országáig; és ha bárki megközelítette volna a bolygót, nem lát egyebet, ha ugyan hajóját a sziklaörvények már addig szét nem zúzzák, mint egy kráterlyuggatta kőgolyóbist. Az interitek gondoskodtak róla, hogy a föld alatti birodalomba vezető kapuk se különbözzenek holmi sziklahasadéktól.
Évezredeken keresztül senki sem tette a lábát a bolygóra, de azért Metamerik egy pillanatig sem engedett a szigorú éberségéből.
folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése