2009. december 1., kedd

Szalagavató

Na, ezen is túlvagyok. Amúgy ahhoz képest hogy mire számítottam sokkal simábban ment minden. Tevőlegesen nem rontottam el a keringőt, és sikerült nem hasra esnem a magassarkú cipőkben.... Mondjuk a nagylábujjam a szalagtűzés óta zsibbad.
Nagyon furcsa érzés volt ott állni abban a hatalmas térben, középen, úgy hogy mindenki minket nézett. És hihetetlenül hosszúnak tűnt az a sok beszéd, amit az igazgató meg a diákok felolvastak nekünk. Csak a szokásos, "ne térj le az útról, st. stb." szöveg, de végülis enélkül nem lenne igazi iskolai ünnep. Nekem kábé egy másodperc volt, amikor egészen elérzékenyültem, különben végig vidám voltam8)
És még így a végére: amikor mentem haza, valamiért azon gondolkodtam, hogy milyen jó hogy mikulás idén vasárnap van, mert akkor egész reggel tudok mikulásozni. Gondoltam, milyen kár, hogy jövőre viszont hétfőn lesz. És akkor bevillant, hogy tökmindegy, jövőre milyen nap lesz, mert már nem gimibe fogok járni, és ha akarok, nem megyek majd be.
És akkor éreztem először igazán az egyetem előszelét¤¤¤

2 megjegyzés:

  1. Hohóó.. azok a jó kis hétfő reggeli szemináriumok..
    (Nem elkeserítés végett, hanem csak az egyetem utószelében érzett nosztalgiából. De mindennek megvan a maga szépsége.)

    VálaszTörlés
  2. Tök jó a fotó és nővérke hozzászólása khömm khömmm na igen :)nem árt egy kis előtapasztalat

    VálaszTörlés