Fejlődéstörténet II.- kész

Íme hát kész lészen a kép. Ez az első ilyen jellegű, nagyobb méretű képem (eddig sokkal kisebb volt az összes), és igazából egész boldog vagyok az eredménnyel. Szóval most erre a műfajra ráfekszem, és kicsiszolgatom itt ott.
Na és a kérdés: "Mi a címe? " Nos, ez egy kifejtésre váró válasz.
A címe: Lin Len Látéj
Igen, tudom hogy nincs értelme a szavaknak. Itt jön a kis elméletem. Szóval a lényeg az, hogy én a magam képalkotási módjait két felé osztom:
1: Mikor a először a cím fogalmazódik meg a fejemben, tehát tulajdonképp a téma az ötlet, amit valahogyan kivitelezek.
2: Mikor a kép színeit, a formákat és elrendeződéseket, az érzetét 'látom meg', és megcsinálom cakk-pakk.

Na, és a 2-sel van a probléma. Ugyanis valami címet muszáj adni a képnek, mert azt mindenki elvárja, + tényleg nehéz lenne úgy behatárolni később, mikor már több címtelen is van. És eszem ágában sincs olyanokra vetemedni, hogy "Cím nélkül" legyen a címe, mert attól kiborulok.
A baj az, hogy mivel én "érzésre" csináltam az ilyen kettes típusú képeket, nem nagyon tudom, és nem is nagyon szeretném megnevezni őket egy címmel, mivel a cím egy túl konkrét dolog. Nagyon meghatározná, hogy mi van a képen, plusz azt szeretném, hogy az emberek nézegessék, ízlelgessék a képet, és ne az legyen, hogy "Hát ez meg mi a franc, ja, a címe az hogy Nap, akkor ez egy nap csak hulla elvontan".
Szóval ezen jó sokat agyaltam. Aztán (talán valami baráti sugallatra, már nem emlékszem) rájöttem, mi a tökéletes megoldás. Mivel ezek a képek "érzésre" születnek, a cím is egyfajta utóérzet lesz. Olyan betűkkel és tagolással, ami nekem tetszik, függetlenül a szavak értelmétől. Engem amúgy is érdekel mint téma a szavak és betűk hangzása, harmóniája, stb. stb. És már kitapasztaltam, mik a kedvenc betűim. Igen, vannak olyanok 8)

Szóval ez van. A címnek úgy nincs értelme. De nekem tetszik, és így már nincs ezzel problémázás. Hurrá! :))

¤¤¤