Állatkert

 Tegnap hosszú idő után elmentem Krisztivel állatkertbe.
Már nem is emlékszem mikor voltam utoljára, pedig mindig nagyon szerettem.

A zsiráfok ijesztően hajoltak fölém. Melletük (alattuk) nagyon hamar picinek és jelentéktelennek érzi magát az ember.

A fekete hattyúk hanyag eleganciával ringtak a vizen. Azt hiszem, ők még szebbek mint a fehérek.

A kígyók szúrós tekintettel méregettek. Valamiért én sose féltem/ undorodtam a kígyóktól, szerintem van bennük valami megkapó.

A gekkók könnyedén feltapadtak az üvegre, ügyet se vetve a gravitációra.

A mosómacik hatalmas bociszemekkel kuncsorogtak zoo csemegéért. Nagyon bírom őket, kár hogy errefele nincs egy szál se. (Ahol őshonos meg már kb. kártevőnek számít...)

 Na és persze végül nem lehetett kihagyni az Állatsimogatót. A felhozatal a szokásos: pofátlan-pimasz kecskék minden mennyiségben 8)  
Mondjuk én úgy emlékszem hogy amikor legutóbb itt jártam, birkák meg egyebek is voltak, de mindegy. A legcukibbak ezek a kis pár napos gidácskák voltak, akik elkülönítve heverésztek.

Mindenesetre igazán jól éreztem magam, bár kár hogy a Tengerimalac Városban nem volt kint túl sok malac a rosszabb idő miatt...  Őket majd legközelebb lekapom:)

¤¤¤