Átbillenés

Mostanában furcsán alakul a viszony köztem és az éjszaka/alvás között. Mivel gimi már nincs, se egyéb elfoglaltság ami miatt időre kéne felkelnem, nem nagyon tart vissza semmi attól hogy későn feküdjek le. Egész érdekes folyamat, ahogy a tested kezd átállni az 'éjszakai üzemmódra'. Délután kelsz fel, elszürcsölöd reggeli kávédat, hat körül ebédelsz, és 10 körül nem érted miért van már sötét. Amikor éjfél közelében tétlenül nézel körbe: nem sok embert lehet ilyenkor kihívni vagy felhívni. Éjszaka az utca is egészen más. Nemrég amikor fél 2 körül kimentem a korzóra beszélgetni, meglepődtem mekkora csend van mindenhol. Úgy képzeltem hogy egy városban tökmindegy milyen késő van, mindig van egy kis alapzaj. (Valószínüleg ez csak az igazi nagyvárosokban érvényes.)
Nekem mondjuk tetszett ez a szokatlan csend, szerintem abszolút megnyugtató. Ahhoz a csendhez tudnám hasonlítani, amit egyszer egy szlovákiai hegyen egy fenyvesban hallottam. Na mindegy, nem ez a lényeg. Hanem az álmok.
Érdekes hogy ilyen "rendszer" mellett egészen másmilyenek az álmaim. Hogyan is tudnám jól leírni...talán egy merüléshez hasonlítanám őket. Nem egy suhanás, egy színes emlékkép. Nem. Felébredsz, és úgy érzed mintha mélyvízből merültél volna fel. A fejed nehéz és zsong az álmoktól. A másik furcsaság az, hogy ezek az álmok annyira valósághűek, hogy néha komolyan el kellett gondolkodnom az utóbbi időben, hogy ez vagy az tényleg megtörtént-e vagy csak álmodtam. Nagyon becsapósan viselkednek, mert sokszor egy tényleg megtörtént párbeszédre, cselekményre épülnek rá, ezért nehéz eldöntenem hogy amire emlékszem azt csak az álmom adta-e hozzá vagy nem.
Viszont asszem már itt az ideje regenerálódnom, és visszabillentenem magamat. Nem jó ez.



Na persze itt még nem tartok.

¤¤¤