...Ezt kérdezem tőletek. Ugyanis amikor megmutattam pár embernek e képet, mindenki azt kérdezte, ezzel milyen érzelmet szeretnél kifejezni?
Én meg nem tudom ezt ilyen egyértelműen megfogalmazni, sokkal összetettebb annál.
Szóval arra lennék kiváncsi, ha egy szóval meg kéne mondanotok, milyen érzelmet fedeztek fel benne először, mi lenne az?
¤¤¤
Nem szabad hinni a nyelv, mint kifejezőeszköz mindenhatóságában. A jelentős dolgok kívül esnek a verbális univerzumon. Ha ki tudnád fejezni amit akarsz, akkor nem festettél volna képet, nem?
VálaszTörlésEgyébként a kép kurva jó!
VálaszTörlésHogy legyen válasz is a kérdésedre: nekem a köv. jutott az eszembe: teljesen elkeseredett, sírás elbújva a hosszú haj takarásában, de ez sem segít elrejteni a bánatot, mert a könnycseppekben ott van a saját (és mások)szeme,azaz tekintete, nincs menekvés. Minden kép, mindenkinek mást jelent és természetes, ha az alkotó kíváncsi kinek mi jön át.
VálaszTörlésÓ, bocs ez távolról sem egy szó volt. :)
VálaszTörlésEgy szó, nem túl nagy elvárás ez? :)Ám legyen, az érzelmet kifejező egyetlen szó: szomorúság. Bár lehetne egy viccesebb népi megfogalmazás is: olyan jó kedve van, mint a szegbe akasztott nyúlnak! No. Most azonnal abbahagyom.
A kép címe mindenesetre lehet az hogy "Mit láttok?".
VálaszTörlésAkkor az utalna egyrészt a szemekre akik kutakodnak az emberben, akit mi nem látunk, mivel ő a szemek felé fordul.
Másrészt pedig kérdés a közönség felé, amivel a nézőket képes bevonni az alkotásba. Ez nagyon fontos, mert jelzi számukra, hogy a kérdéskör őket is érinti/heti.
Egyébként ezek a szemek meglehetősen vakok, nem látszik bennük tükröződés, talán az emberi alak ezért fordul ennyire kétségbeesetten feléjük: hátha kiolvasható belőlük valami, bár egyre egyértelműbb, hogy nem. Ez valamiféle én keresést rejthet magában.
Nem szeretek általánosításokba bocsájtkozni, de a legtöbb alkotó, festő, művész, irodalmár, szobrász..stb..a legtöbb esetben saját magát építi a műbe. Mind hasonló kérdésekre keresik a választ.
Én a képben leginkább elszigetelődést és elzárkózást találok, olyasféle "csak a szemek meg én" módon. Egy ember, aki meg akarja érteni önmagát, az univerzumot. (A cseppben is benne van a tenger alapon).
Ilyesmikre keressük a választ sokan sokféleképpen. Erre utaltam az előző bekezdésben.
Na de a kicsit agresszív, képelemző "mit akarhatott a művész" stílusban megfogalmazott, szúrósszemű, -esetenként gonosz- rámragadt művészettörténeti esszéírós lerakódásokat lepucolva (amit persze ismételten nem tudtam félretenni, mert mit tud egy művészettörténész? - Hát "okosan" beszélni egy műről. És ezt a tanszékvezető szájából hallottam.) annyit mondhatok:
Remek kép! Csak így tovább! Tükröződjenek azok a szemek! :)
Juhú! Az enyém a legtöbb! :DDDD
VálaszTörlésÚgy látszik azt is tudom, hogy hogyan szaporítsuk a szavakat :DDD
Hát.. ez az átkozott egyetemista múlt...(és jelen)
De a három kulcsszó: ELSZIGETELŐDÉS, ELMERÜLT -talán kétségbeesésbe hajló- KERESGÉLÉS.
na csók
Na de ennyit! Ez nem ér! :) Egyébként la chica-val teljesen egyetértek, hiszen a szemben (cseppben) ott van az egész ember stb....
VálaszTörlésÉs az egész Minden! :)
VálaszTörlésSztem, a szörnyű világ megismerése utáni összeomlás. Csak hogy elvont legyek
VálaszTörlésNagyon-nagyon sokminden van a képben.Nem bírom még kifejezni. Amint meg tudom fogalmazni leírom.
VálaszTörlésszégyen és kiszolgáltatottság
VálaszTörlésnagyon tetszik ahogy kivitelezted