Tudom, tudom. Beethoven Holdfény szonátáját már mindenki ismeri, és mindenki tudja milyen jó. Nem is fogom itt a spanyolviaszt feltalálni...
De most az elmúlt pár napban le akartam kicsit instant nyugodni, és elővettem megintcsak.
Azt hiszem, maga a tökéletesség. Az első részben az elképesztő nyugalom/ szomorúság lebeg.
A második könnyed és játékos.
A harmadik pedig olyan feldúlt és felkavaró, hogy simán fel tud pörgetni akár hányszor.
Szóval (bár már mindenki hallotta) most kirakom, csemegézzetek kicsit:
Egyszer nagyon szeretném valami koncerten vagy valahol élőben végig hallgatni... Eljátszani meg valami elképesztő érzés lehet. De hol vagyok én a zongorázáshoz...
Azt hiszem egyszer csinálok rá egy kis animációt.
¤¤¤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése