Amit a robotok mesélnek

Mint tudjátok, (és már ezerszer elmondtam) nagyon szeretem a scifit, azon belül is Stanislaw Lem könyveit. Eddig bármelyiket olvastam, mind király volt, de legnagyobb kedvencem mégis a Kiberiáda. Már csomószor újraolvastam, de lehetetlen megunni a tök elvetemült gépi nyelvezetet, a csavaros szófordulatokat.
( Plusz nekem még az is pirospont, hogy tud úgy jó lenni, hogy nem a klasszikus, borzalmasjövőnklesz-mindenkimeghal-akönyveketégetjükésacivilizációnknakannyi-azemberekelkorcsosulnak-úgyáltalábanmindenszar típusú, melankólikus hangulatot hozza, hanem kifejezetten vidám, vicces sztorik is vannak benne.)

Szóval most leírok egykét részletecskét, egyik kedvenc fejezetemből 8)
Csak hogy érthető legyen az alapszitu:

• a cselekmény persze a jövőben játszódik
• amikor az öntudatos, intelligens robotok galaxisokat behálózó civilizációt alkotnak
• a beszélő a gépek szempontjából szól, tehát a robotok világát veszi alaphelyzetnek
• és az ember egy rég elfeledett kis kocsonyás porcica

Tehát akkor az első rész, utolsó fejezet: Vasvitéz királyfi és Kristályka királykisasszony.

A sztori: egy becsavarodott gépkirálylány valamiért csak egy emberrel (sápatag) akar összeházasodni. Viszont egy full szerelmes robotsrác meg "beöltözik" embernek, és próbálja meggyőzni hogy ő tényleg az.
Nézzük hogy írja le egy robot kívülről szemlélve az egész utódnemzés dolgot:P

"– És mondd, Nyámnyám sápatag, hogyan építitek utódaitokat? – firtatta a királylány.
– Egyáltalán nem építjük – felelte Vasvitéz –, hanem statisztikus módszerrel programozzuk, szépségesen stohasztikus és probolisztikus módon, mindezt akaratlanul és alkalmilag tesszük, mindenféle egyébre gondolva közben, mint a lineáris és algoritmikus programozásra, mindazonáltal a programozás éppen ekkor megy végbe, önállóan, magától és teljesen automatikusan, mivel úgy és nem másképp vagyunk mi berendezkedve, hogy minden sápatag igyekszik utódokat programozni, lévén az kellemes dolog, de programozás közben egyáltalán nem programoz, sőt sokan minden lehetőt megtesznek, hogy a programozásból végül is ne legyen semmi.
– Különös – tűnődött a királylány, akinek ismeretei hézagosabbak voltak, mint a bölcs Polifázis értesülései –, de hát miért csináljátok így?
– Ó királylány! – magyarázta Vasvitéz. – Ehhez való berendezéseink vannak, a visszacsatolás alapján felépítve, noha mind vízből készültek; e készülékek valóságos technikai csodák, de a legostobább tökfilkó is ért a használatukhoz. Ám ha részletesen el akarnám magyarázni neked a módszereinket, nagyon soká tartana, mivel végső soron elég bonyolultak, annak ellenére, hogy egyáltalán nem mi gondoltuk ki őket, hanem, hogy úgy mondjam, a módszerek gondolták ki önmagukat; mindazonáltal kedvesek, és meglehetősen ragaszkodunk hozzájuk."

Először talán kicsit bonyolultnak tűnik a szöveg (egykét szót én sem értek), de ha figyelmesen végigmazsizod, akkor vicces rájönni hogy melyik mondat mit is takar :D

Nos, úgy tervezem, néha majd még kirakok egy-egy ehhez hasonló részletet innenonnan, ha tetszik nektek8) Ha már egy ember végigolvassa, én már annak is örülök...;)

¤¤¤