Érdekes dologra bukkantam nemrég. Pakolásnál megtaláltam egy füzetet amibe kiskoromban (kb. 10 éves voltam) verseket írtam. Na ja, nagyjából mindenki ír kiskorában verseket. Nem tudom, miért lehet ez. Talán mert eredménynek érzi az ember hogy képes rímelő sorokat összehozni. Pedig ez önmagában nem nagy cucc. Attól még hogy rímel ugyebár nem lesz jó is a vers.
Na mindegy, gondoltam leírok ide párat a rövidek közül. Amúgy ezek olyan versek, amiket nem másnak írtam, és nem mutattam meg senkinek. Mert anyának sokszor írtam ilyen kis cukiságokat, de ezek külön voltak.
Nem nagyon tudom, hogy mikre gondoltam közben...
Tehát íme:
Soha
Soha nem megyek
Soha nem megyek
Fel veletek
Arra az útra.
Túl messze
Túl messze
Repül a fekete gerle
Fel a csillagokba.
Nem tudom
Nem tudom
Meddig fogom
Látni az eget,
de veletek nem megyek.
(Nem, nem gondolom hogy jók. Csak úgy kiírtam őket.)
Rét
Látom a szemed
kék mint az ég,
Bár lehet, hogy
kivirágzik még.
Kavics
Sokáig görögtél,
úsztál a vízben,
mire kavics lettél,
nagy szikla kicsiben.
Na hát ennyi, csak gondoltam talán ti rájöttök mi a fenének írtam ilyeneket...Nem tudom értelmezni őket.
¤¤¤
Mindig szerettél játszani a szavakkal és mikor le is tudtad írni őket vers lett belőle.
VálaszTörlésEzek a versek kedvesek, szomorkásak,
olyan "Pannisak".
Én szeretem őket.
/Én a fenéneket nem tudom értelmezni :)/
Sztem meg nem is rosszak, mert én főleg az ilyen egészen rövid kis gondolatocskákat szeretem.
VálaszTörlésEgyébként is, valaki még nagy korában sem tud verset írni! Nem hogy kicsiben! (öhöhö, majd ehhez még hozzáfűzök vmit élőben :D)