Szombat este ülünk a lépcsőn.
Sötét, távoli zajok szűrődnek felénk. Oldalról Marci lágy zenéje szól, a hullámok összekeverednek, kavarognak, egymásba fonódnak. Új világ nyílik meg bennem, új világ ami csak bennem van meg, és csakis ott létezhet. Ha kinyitom a szemem, elillan, eltűnik. Ha kinyitom a szemem, szembesülök a valósággal. A rideg világgal. Bennem? Színek, érzések, mozgás örvénylik.
Marcira pillantok. Látszik rajta a jelen és a múlt keserűsége, a jövő reménye. Ülünk ketten, és hallgatjuk a zenét.
Ez a legtöbb amit megtehetünk.
¤¤¤
Sötét, távoli zajok szűrődnek felénk. Oldalról Marci lágy zenéje szól, a hullámok összekeverednek, kavarognak, egymásba fonódnak. Új világ nyílik meg bennem, új világ ami csak bennem van meg, és csakis ott létezhet. Ha kinyitom a szemem, elillan, eltűnik. Ha kinyitom a szemem, szembesülök a valósággal. A rideg világgal. Bennem? Színek, érzések, mozgás örvénylik.
Marcira pillantok. Látszik rajta a jelen és a múlt keserűsége, a jövő reménye. Ülünk ketten, és hallgatjuk a zenét.
Ez a legtöbb amit megtehetünk.
¤¤¤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése