Hull, hull

Reggel kómásan aludtam, mélyen és kimerülten. Mire ébredtem?

Hangos kopácsolásra. De honnan jön?

Felálltam és körülpislogtam. Tudatosodott bennem, hogy az ablak felől. Elhúztem a reluxát, és egy riadt cinke nézett rám vissza. Majd gyorsan elszállt. Szegény olyan éhes volt, hogy a még nyáron véletlenül ott felejtett mécsesemet próbálta csipegetni. És akkor észrevettem.
HÓ!!

Mindig imádtam8)

Kimentem, adtam a madaraknak kaját, és ellapátoltam a havat a kapuig, mert kábé a térdemig ért.

A hó minden vízszintes felületen megülepedett. Mindent betakart.