Ha könyvekről van szó, különösen kedvelem a sci-fi műfajt. Kábé egy hónapja fantasztikus matektanárom a Kiberiádával lepett meg. (Valószínüleg kifigyelte hogy óra előtt általában valami scifit olvasok.) Lemet már korábban is olvastam, de elismerem, ez eddig a legjobb.
Szóval úgy döntöttem, szarok a kopirájtra, és kis darabokban közzéteszem a legjobb novellákat belőle.
Tehát az első:
A fehér halál
Aragéna befelé épült bolygó volt, ugyanis uralkodója, Metamerik, aki az egyenlítő mentén végignyúlt a szélesség 360 fokán, s ily módon körülövezte birodalmát, nemcsak uraként, hanem védőjeként is, meg akarta óvni alattvalóit, az az interitek népét mindefajta kozmikus betöréstől, ezért megtiltotta, hogy a bolygó felszínén bármit is megváltoztassanak, még egy kavicsot sem volt szabad elmozdítani. Aragéna szárazföldjei tehát vadon és kihaltan terültek el, csa a villámok fejszéje hasogatta a hgyláncok szilícium hátát, csak a meteorok farigcsálták tele a kontinenseket kráterekkel.
De tíz mérföldnyire a felszín alatt annál lázasabban munkálkodtak az interitek; összevissza furdalták anyabolygójuk mélyét, megtöltötték kristályerekkel, ezüst- és aranyvárosokkal; befelé álló házakat építettek, dodekaéder meg ikozaéer alakban, úgyszintén hiperbolikus palotákat, amelyeknek tükörkupolájában ki-ki húszezerszeresre nagyítva láthatta magát, mint egy óriás színházban - kedvelték ugyanis a pompát meg a geometriát, és kíváló építőmesterek voltak.
Csővezeték rendszerekkel vitték le a bolygó mélyébe a napfényt, hol smaragdon, hol gyémánton, hol rubinton szűrték át, és így kedvük szerint csináltak maguknak rózsaujjú hajnalt, tüzes delet vagy alkonyatpírt; annyira imádták saját alakjukat, hogy egész világuk csupa tükörből állt, forró gázok leheletével hajtott kristályműveik voltak, ablaktalanok, mert mindenestül átlátszóak, és utasaik meet közben láthatták önmagukat a paloták és templomok homlokzatának tükrében, mint különös, tovasikló, elmosódó, szivárványló, sokszoros tükörképet. Még saját egük is volt, amelyen molibdén és vanádium hálóban ékkövek és tűzben nevelt hegyikristályok ragyogtak.
Dinasztikus és egyben örökös királyuk volt Metamerik, szép, hideg, soktagú teste volt ugyanis, amelyeknek első tagjában lakott az értelem; ez pár ezer év alatt elöregedett, mert a kristályhálók elkoptak a sok gondolkodástól, ilyenkor a következő tag vette át az uralmat, és ez így ment robotemlékezet óta, hiszen nyolcvanmilliárd tagból állt.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése