2009. október 8., csütörtök

Ars poetica

Többen kérdezték tőlem életem során, hogy hiszek-e Istenben. És én mindig azt feleltem, hogy nem, Istenben nem hiszek. Amit viszont nem mondtam, hogy igenis van olyan, amiben hiszek.
Például hiszek a napfényben-az aranyló, éltető napfényben. Hiszek a szélben, a kék égben, a éjszakák csöndjében, a csillagokban. Hiszek a ki nemmondott szó igazságában. Hiszek a mezőkben, a vadon őszinteségében. Hiszek a természet rendjében, a felhőkben, az esőben, és a hó fehérségében.
Hiszek a szerencsében, hiszek az önzetlen jóindulatban. Hiszek a tudatban, az akaratban. Hiszek az önkifejezésben, a vágyakban, a lélek szabadságában. Hiszek a függetlenségben, az egyenjogúságban. Hiszek az ésszerű, felvilágosult gondolkodásban. Hiszek az egyénben, az élményekben.
Hiszem, hogy mindennek van oka és célja. Hiszem, hogy semminek sincs oka, se célja.
Hiszek az ösztönökben, és az érzelmekben. Hiszem, hogy vannak még jó emberek.
Hiszek az életeben, és a halálban.
Ezekben hiszek. Nem Istenben.
¤¤¤

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése